Az élet kihívásai: A komfortzónától az önbizalomig
Az élet tele van kihívásokkal, amelyek különböző mértékben nyomják rá bélyegüket mindennapjainkra. Minden egyes kihívás, amellyel szembenézünk és amelyet leküzdünk, egy lépés a magabiztosság felé és egy lehetőség arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat és képességeinket.
Ezek a kihívások besorolhatók különböző zónákba, attól függően, hogy mennyire érezzük magunkat kényelmesen vagy éppen kihívásokkal teli helyzetekben.
A komfortzóna az a terület, ahol biztonságban és kényelemben érezzük magunkat, a mindennapi rutin részei, és teljes nyugalomban vagyunk, amikor ezeket a tevékenységeket végezzük.
A komfortzónán túl található a tanulási zóna, ahol új készségeket és képességeket sajátíthatunk el a fejlődéshez szükséges ingereket biztosítják, miközben növeljük önbizalmunkat és bővítjük látókörünket. Ez a zóna már több kihívást tartogat, de még mindig elérhető és kezelhető a számunkra.
Azonban érdemes vigyázni arra, hogy ne lépjünk túl messzire, mert ha olyan helyzetekbe kerülünk, amelyek túl megterhelőek számunkra, akkor a pánik zónába juthatunk, ahol már nem tudunk hatékonyan tanulni és a stressz kontraproduktívvá válik. A pánikzóna az a pont, ahol a kihívások olyan nagyok, hogy már túlterhelnek minket, és nem tudunk hatékonyan reagálni vagy tanulni tőlük.
Az „üss vagy fuss” reakció, amely az ősidőkben segítette az embereket túlélni, a modern életben is fontos szerepet játszik, de a folyamatos aktiválódása nem biztosítja a hosszú távú jólétet. A túlzott stressz, ha nem kezeljük megfelelően, krónikus problémákhoz vezethet, káros hatással lehet az egészségünkre, mivel az állandó védekezés kimeríti az immunrendszerünket és betegségeket okozhat.
Az egyensúly keresése a kihívások és a pihenés között kulcsfontosságú, mert ha túl nagy a terhelés és nincs lehetőség a regenerálódásra, akkor az káros hatással lehet az egészségre.
Ezért érdemes odafigyelni arra, hogy a fejlődés során próbáljunk meg olyan mértékben kilépni a komfortzónából, ami még kezelhető, és biztosítsuk, hogy a pihenés, a relaxáció is jelen legyen az életünkben, hogy a stressz ne váljon túlzottan megterhelővé.
Az ember biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális lény. (WHO).
Ezért a mentális egészségmegőrzés is több lábon áll.
A testünk rendszeres megmozgatása, az ízületek átmozgatása, az izomok erősítése, és nyújtása természetes része a mentálhigiénének. Nagyon fontos azonban az is, hogy olyan mozgásformát keress és válasz, amiben jól érzed magad és az is fontos, hogy életedben fokozatosan vidd be, ha korábban nem mozogtál. A rendszeresség alap, anélkül nincs hatékonyság. Lélektanilag és neurológiailag is „varázsszám” a 21 alkalmas ismétlés, ekkor épül be a tudatba rutinként a feladatvégrehajtás, legyen bármiről.
Kognitív lények vagyunk. Gondolkodunk. Van, amikor szándékosan, tudatosan gondolunk végig valamit és vannak automatikus gondolatink, amikre kevéssé vagyunk tudatosak. Az utóbbiak, ha negatívak gyakran csak hangulatban jelentkeznek, rossz kedvben, félelemben, lehangoltságban. Megfelelő módszerekkel fülön csíphetőek, felülírhatók és harmonikusabb élet felé haladhatunk. Erre dolgozott ki utakat, módszereket a kognitív terápia. Sajnos, ha nem foglalkozunk velük előbb – utóbb nemcsak hangulatban jelentkeznek, de pánik rohamokban, depresszióban és más pszichiátriai betegségben csúcsosodhatnak ki, amikor már a szakorvosi segítség elkerülhetetlen.
Pszichológiai és szociális lények vagyunk. Magzati korunktól (vagy még előbb, kinek hogy hite szerint) kapcsolatokban fejlődünk (szociális lény), alakul ki a személyiségünk, akit Én-nek hívunk már felnőttként. Jó esetben egész életünkben fejlődik a személyiségünk. Emberi kapcsolatokban létezünk, szorosabb és lazább kapcsolatokban. Mind fontos és mind másként fontos. Hálózat kutatások eredménye szerint a legharmonikusabb lélekműködéshez szükségünk van laza kötésű kapcsolatokra, kis- és nagyközösségi és szoros baráti, családi kapcsolatokra is.
A pszichológiai, lélektani működésünk kapcsolatokban alakul ki: anyával, majd apával és óvódai közöséggel, iskolai községgel, de hosszabb távon hat ránk a munkahelyi közösség is, de az adott kultúra és társadalom is elkerülhetetlenül formálja személyiségünket.
Kapcsolatokban sérülünk és azokban is gyógyulunk. A lelki sérüléseink magukkal hoznak valamilyen személyiségműködést, ami a későbbiekben hátrányos követkeményeket okoz a mindennapi életünkben. Ezek megdolgozását, megváltoztatását (ha nem a véletlenre bízod) segítő szakemberrel lehet hatékonyan elérni. Reflektív visszatükröző kapcsolatban. Természetesen nem mindegy, hogy a tükör mennyire tiszta, torzít-e. Ezért fontos olyan szakemberrel dolgozni, aki nem csak elméleti szinten tanult lélektant, hanem saját maga is átment önismereti folyamatokon és folyamatosan fejleszti önmagát mind önismeretben és mind szakmailag.
Spirituális lények is vagyunk. Kinek mit jelent ez, aszerint. A materialisták abban hisznek, hogy csak az anyag létezik, a tudomány abban hisz, hogy csak a kísérleti úton bizonyított létezik. A pszichológia „tudománya” még kb szász éves, és a reáltudomány szerint nem is tudomány. Mások hisznek egy létező Istenben, (sokan más és másként meghatározott istenben), vannak akik az Egységben, Univerzumban, mint élőlényben, van akinek több említett kategória egy rendszerbe belefér, és másoknak viszont cseppet sem. Vannak akinek a fogalomba belefér mindenféle ezotérikus vonal, mások szerint a kettő ég és föld. De a lényeg talán az, hogy mindenkinek van valamilyen hitrendszere. A másikat a más hitrendszerével együtt kell elfogadni és tiszteletben tartani. Nem kell vele egyetérteni, de megérteni és nem ráerőltetni a sajátunkét tudatosságot tükröző.
A lélektani ismeretek nagy léptékben fejlődtek az elmúlt néhány évtizedben, sajnos számos fontos eredmény nem jelenik meg az intézményes oktatásban, csak a vezető szakemberek tanulmányaiban, kutatásaiban, és a szakmai konferenciákon.
Hitvallásunk szerint elengedhetetlen a segítő szakemberek folyamatos önfejlesztése, melyben segítséget nyújtunk.
„Akinek csak kalapácsa van, az hajlamos minden problémát szögnek látni.” (Abraham Maslow)